+ A Nagyobb betűk   - A Kisebb betűk
 
Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség
 
Soron következő istentiszteletek
és más rendezvények
 
 
 
Tisztelt Címzettek! Kedves Levelezõ társaim!
A minap részt vettem a katolikus médiáról tartott NF tanácskozáson. Az ott elhangzottak nyomán elhatároztam, hogy kedvenc adóm, a Magyar Katolikus Rádió védelmében egy Karácsonyi levelet írok minden levelezõ partneremnek. Örülnék, ha akadna honlap, újság, amelyik szélesebb körben közli írásomat, díjmentes publikálásához hozzájárulok.
Aki egyetért a levelemmel, a csatolt írást terjessze, küldje tovább, mert úgy tûnik szükség van az ébresztõre, hogy reményünk megmaradjon. Üdvözlettel: Bakos István
 
Tájékoztató!
A Hungaroclub e levelet teljes semlegességgel, kizárólag tájákoztatás céljából közli. Teszi ezt anélkül hogy véleményt nyilvánítana a tartalommal kapcsolatosan.
Tehát a közlés ténye nem az egyetértésünket tükrözi. (a honlap szerkesztöje)
 
Íme a levél
 
KARÁCSONYI LEVÉL – A Magyar Katolikus Rádió védelmében
 

Tisztelt Címzettek! Kedves Olvasóim!

Alig egy hónapja adtuk át a Bethlen Gábor Alapítvány kitüntetését, a Magyar Katolikus Rádiónak (MKR). Az Alapítvány kuratóriumának indoklása szerint a Márton Áron Emlékérmet az intézmény; megalakulása óta „következetesen folytatott keresztény –nemzeti  szellemű kommunikációja, kiemelkedő teljesítménye és a hallgatók lelki gondozásában végzett áldozatos munkája,  magyarságszolgálata” elismeréseként kapta. Az URÁNIA Nemzeti Filmszínház Dísztermét megtöltő közönség – Bábel Balázs érsek úr kitűnő laudációja után –, méltán ünnepelte a Rádió két vezető-képviselőjét: Spányi Antal megyéspüspököt, a MKR vezérigazgatóját és Juhász Judit vezérigazgató-helyettest, amikor Lezsák Sándortól átvették a kitüntetést. Szimbolikusan mellettük állt (r)égi titkárunk, Nagy Gáspár  is, aki a Bethlen Gábor Alapítványban, az Írószövetségben és a Hitel – ben szerzett több évtizedes tapasztalatával vett részt a MKR kulturális arculatának kialakításában. Ez a rádió az Ő szellemi öröksége, s II. János Pál pápáé is, akinek áldásával – rendkívül nehéz körülmények közepette–, megkezdte adását.  A magyar katolikus egyház bölcsen döntött.

2004 Pünkösdjén javában tartott a liberálbolsevik politikusok győzelmi farsangolása; folyt a tisztogatás, nemcsak az államigazgatásban és a közigazgatásban, de a közszolgálati médiumokban, a sajtóban és minden olyan területen, amihez hozzáfértek. Az egyházakat és a civil szervezeteket sem kímélték.  A keresztény és nemzetellenes kurzus pl. Teleki Pál lengyel–magyar összefogással fölállítandó szobrát akkortájt száműzte Budavárból a befogadó Balatonboglárra, s megkezdődött a gazdatüntetés, majd a kettős állampolgárság ügyében tartandó népszavazás elleni propaganda-hadjárat is.

E leverő helyzetben új hang szólalt meg középhullámon, magyarul: Itt a Magyar Katolikus Rádió! Örömhír mindenkinek! Nemcsak a tény, de a szignál is felemelő volt: Isten, hazánkért térdelünk elődbe,.. S méltó a műsor, amelynek fő célja a keresztény magyar értékek közvetítése, a hitélet ébresztése, a szolidáris szeretet hirdetése és ápolása.. Ahogy küldetés-nyilatkozatukban megfogalmazták; szeretnénk, ha műsoraik hallgatói egyre jobb, alaposabb, hasznosabb döntéseket tudjanak hozni a saját és közösségük életéről…. napról napra jobban tudják szeretni a feleségüket, férjüket, szüleiket… legyen több jó szavuk a gyerekeikhez, … hűségesek tudjanak lenni a barátjukhoz, szerelmükhöz, nemzetükhöz, hogy jól tudják befektetni a pénzüket, hogy eligazodjanak a politika világában, hogy gyönyörködtesse őket egy operarészlet,.…Serkenteni szeretnénk, serkenteni szóra és tettre! Nem akarjuk megmondani, hogy a hallgató mit gondoljon, de azt szeretnénk, ha a Magyar Katolikus Rádiót hallgatva egyre több saját gondolat, s abból fakadó tett születne. Azért szólunk, hogy minket hallgassanak, de nem azért, hogy hallgassanak! (2008, Szikora József)

E szellemiséget magáénak valló – a közmédiumokból elbocsátott egykori kollégákból és pályakezdő tehetséges keresztény ifjakból, a szerény fizetés ellenére–, nagyszerű csapatot alkottak Juhász Juditék. Lépésről lépésre építették föl hazánk legjobb közszolgálati rádióját.  Lélekemelő műsoraikat híveikkel rendszeres párbeszédet folytató baráti közösség készíti, s 24 órán át sugározza; a vallási, hitéleti adásoktól a közszolgálati hírekig, a klasszikusoktól a népzenéig, kulturális ajánlótól az egészségi, orvosi tanácsokig, a gazdasági, jogi műsoroktól a politikai elemzésig, meg a versig, rádiós regényig. A Magyar Örökség-díjátadó ünnepségeinkről rendszeresen egy órás műsort sugároz… Nem csoda, hogy a keresztény ökumenizmustól áthatott, színvonalas adásaikat mind többen érzik magukénak. Nemcsak a katolikusok. Hallgatóságuk napról–napra gyarapodik; kiterjed a Kárpát-medencére, sőt az internet révén a világ magyarságára is, talán a legszélesebb néprétegeket fogva össze. Meggyőződésem, hogy jelentős mértékben hozzájárultak a Magyar Katolikus Egyház adóalapból történt 1%-os felajánlásainak növeléséhez, a katolikus sajtó népszerűsítéséhez is.

Egy hét óta döbbenten hallgatom az ádventi közleményt, amely szerint a Magyar Katolikus Rádió adását középhullámon megszüntetik. 2011. január 16-án, Nagy Gáspár temetése 4. évfordulóján, a Magyar Kultúra ünnepnapja előtti héten.

A sokkoló közlemény kibocsátói bíznak abban, hogy valamely URH csatornán, vagy az interneten, a hallgatók majd elérik a MKR-t. Mintha az ördög incselkedne velünk!
Úgy tűnik, a nemzethű médiát, elsőként a MKR-t, szellemi vörös-iszap katasztrófa fenyegeti! Védekeznünk kell ellene! Még meg lehet előzni! A közjót szolgáló médiumot közakarattal, közpénzen kell megvédeni, továbbéltetni, ha a Katolikus Egyháznak nincs rá több pénze!  Erre adtuk szavazatunkat – kaptuk szavukat, országgyűlési képviselőink szavát. Vagy nem?

Éppen két esztendeje – Ne tűrjük a fasisztázást! címmel–, a neoliberalizmus médiaterrorja ellen petíciót közöltem. Ezt akkor a Magyar Hírlap és az ECHO TV védelmében tettem – amelyhez mintegy húszezren –, aláírásukkal is csatlakoztak. Úgy vélem a Magyar Katolikus Rádió védelmében – kétharmados többségünkkel – erre nincs szükség.  Mégis kérek minden támogatót, hogy képviselőjénél és plébánosánál érdeklődjön a rádió sorsa felől.

Egyúttal tisztelettel kérem az ügyben érdekelt döntéshozókat, hogy a kétharmados választási győzelem után, teremtsék meg a feltételeket: s mentsék meg középhullámon a Magyar Katolikus Rádiót választópolgáraik számára. Vajon kik akarják megfosztani lelki társuktól, magányos létük vigaszától, a szegény, beteg, elesett nyugdíjas hallgatók tömegét?  (Főként azokat, akik az internethez nem értenek, s az URH elérhetőséggel is gondjuk lesz.) Az Európai Unióra ezúttal nem lehet hivatkozni! Nem hinném, hogy ezt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akarná. Az Orbán–kormány és az új médiahatóság sem tenne ilyen bántó, barbár lépést. Cui prodest? Kin múlik tehát, hogy meghosszabbítsák az Antenna Hungáriával a szerződést? Mi az akadálya? A pénz? Kb.300 M Ft? Netán a jóra való restség?

„A világnak szüksége van arra, hogy ne csak prédikációkat halljon, hanem emberek életén megvalósítva lássa annak a láthatatlan világnak valóságát, erejét és szépségét, melyet a vallás hirdet.” – mondotta Márton Áron. A Magyar Katolikus Rádió e tanítás érvényét nívós műsor- szolgálatával igyekszik, példák során át megmutatni. Eddig dicséretesen tette…. Karácsonyi levelemet ®égi barátom karácsonyi versének első versszakával zárom:

mindig s mindig..
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek…
(Nagy Gáspár: Jegyezvén szalmaszállal) 

Mentsük meg hát a Magyar Katolikus Rádió középhullámú adását!
S. O. S.Áldott Karácsonyi ünnepeket kívánok!
Bp. 2010. XII. 16. Szeretettel: Bakos István